Munkaerőhiány… valóban?!

Aktuálisabb és tragikomikusabb nem is lehetne a téma. Üvölti a TV, híradó, rádió!

Eszembe jutott pár gondolat a témáról, hiszen rengeteg ismerősöm és jómagam is átment mostanában munkahelyi váltáson, és szintén sokan beszélnek a jelenlegi környezetükről, amiben dolgoznak. Van miből táplálkozni, hozzáteszem én a főleg felsőfokú tanulmányokat elvégzett emberekről tudok nyilatkozni.

Fogalomzavart érzek a levegőben. Mit nevezünk munkaerőhiánynak? Nekem ez lenne a logikus kifejtése ennek a fogalomnak, szinte már idilli: mindenki dolgozik, és az erőtől duzzadó gazdasági helyzetben a cégek nem találnak embert a meghirdetett pozíciójukra. Kész, elfogytak, más országból kellene „importálni” embereket, vagy már az iskolában lévő diákokat foglalkoztatnák részmunkaidőben, esetleg nyugdíjasokat visszahívni a munkahelyekre.  Tényleg erről lenne szó?! Erősek a kétségeim.

Ezzel szemben azt tapasztalja nagyon sok munkakereső, hogy elmegy az állásinterjúra, és a rengeteg elvárással felvértezett HR-es kolléga vagy kollégák körmönfont kérdések tömkelegével úgy lefáraszt, hogy azt érzed mintha átment volna rajtad egy úthenger. Te pedig legyél felkészült, tudjad csípőből a válaszokat. Sosem értettem, hogy miért nem az őszinte válaszok a helyesek, hiszen ha felvesznek, rövid időn belül úgyis kiderül, mit tudsz vagy mit nem. És ez csak az 1. kör volt.  Sokan 3-4 kört is bevetnek, mire felvesznek, vagy nem, és erre be is áldozol ugyanennyi nap szabadságot.

Na és az anyagiak? Sokszor komikusan alacsony, éhen halni sem elég, vagy pont annyira, hogy hónapról-hónapra élj. És cserébe légy motivált, proaktív, lelkes, és spórolj sokat a vállalatnak, hiszen ő adja a fizetésed, és ha nem teszi mindenki hozzá a magáét, akkor veszteséges lesz a cég, és jaj neked, mert nem lesz hol dolgoznod. Ismerős szöveg ugye?

Nézzük a konkrét számokat, ne beszéljünk a levegőbe! Vegyük példának egy Budapesten élő lelkes fiatal helyzetét. Most kezd neki az életnek egyetem vagy főiskola után pár forinttal a zsebében, hiszen szülei ugyanebben a helyzetben vannak, és annak is örültek, hogy az iskolát tudták fizetni.  Ahhoz, hogy levegőt vegyél szükséges albérlet (minimum 50 ezer Ft), normális élelem (min. 40 ezer Ft), bérlet (9500 Ft), ami összesen minimum kb. 100 ezer Ft, és ez nagyon az alsó határ. Ez a vegetáció kifejezést takarja. Ebben nincs ruházkodás, szórakozás, váratlan kiadások, orvosi költségek, sportolás, barátokkal vagy barátnővel való programok szervezése stb., tehát minden, ami egy teljes normális élethez szükséges, és arról ne is beszéljünk, hogy legyenek álmaid egy saját lakáshoz, autóhoz, amihez pénzt kellene félretenni.  El lehet ezen gondolkodni a jelenlegi bérek tükrében, és a sok fiatalról, aki kénytelen otthon lakni 35 éves koráig. Na és persze a sok idős bácsi, néni mondandóján, aki csak hajtogatja, hogy ők bizony nem értik, miért nem vállalnak a fiatalok gyereket manapság.

Visszakanyarodva az eredeti kérdéshez bontsuk több részre a témát.

Mit várnak el a munkaadók?

A cégek elsősorban olyan embereket várnak szívesen, akik minden megfelelő tudással, tapasztalattal rendelkeznek, ezt hívják a hirdetésben „ideális jelöltnek”. Hogy mennyire létezik jó kérdés, de valószínű olyan ritka, hogy hatására hónapokig állnak nyitottan pozíciók, hiszen minden dolgozó más munkakörnyezetből jön, más módszerekkel, eredményekkel. Nincs két azonos munkahely! Tetőtől-talpig kész embereket várnak, akinek a betanítása minimális idő-, pénz- és energiaráfordítás. Szép remények…

Ehhez képest, nagyon kevés cégnek vannak belső képzéseik, tréningjeik, a munkavállalótól várják el az összes tudást többségében. Akinek pedig a továbbképzésre, fejlődésre van igénye, az max. 2-3 évig marad egy ilyen helyen, és kénytelen továbbállni magasabb fizetésért, jobb lehetőséget keresve. Gyakran azzal érvelnek a vezetők, hogy túl drágák a képzések, és sajnos nem befektetésnek tekintik. Pedig ideje rádöbbeni, hogy egy tudás és információ alapú világban a vállalat értéke az ott dolgozó emberek tudásának összességét jelenti.     

Sokszor azt sem tudni egy állásinterjún, hogy olyan embert keresnek, aki mindenre bólogat, és nem veszélyezteti a felette lévő ember pozícióját, vagy egy ötletektől duzzadó, ambiciózus, proaktív embert, aki képes lendületével új erőt adni a vállalatnak, ,és feljebb lépni a ranglétrán.        

Mit kínálnak a munkaadók?

Tömören fogalmazva: a kivételektől eltekintve igen keveset. Minimumra csökkentett fizetést vagy juttatásokat, motivációszegény munkakörnyezetet, rengeteg munkát, stresszt, terhelést, képzetlen vezetőket (nevezzük őket főnököknek). Hangsúlyozom, vannak kivételek, ahol kulturáltak a körülmények!

Hogyan reagálnak erre a munkakeresők?

Úgy érzem, senki nem akar rossz munkahelyen sok, és rossz minőségű munkáért kevés pénzt keresni. Akinek van egy kis választási lehetősége és önbecsülése más utakon fog járni, illetve addig keres, amíg olyan munkahelyet nem talál, ami számára megfelelő, és amíg a tartalékai engedik.

Nem kell említeni a kivándorlást, amiben rengeteg fiatal találja meg a számítását, még akkor is, ha olyan munkát végez, amihez képest magasabb iskolai végzettsége van, de mégiscsak meg tud élni belőle.

Mi várható a jövőben?

Nagyon remélem, hogy a vállalatok észbe kapnak, és minél előbb azon kezdenek munkálkodni, hogy mindenki számára megfelelő munkakörülményeket teremtsenek, ahova szívesen járnak be dolgozni, ha már olyan nagyok az elvárásaik.  

Lehet, hogy munkaerőhiány van, ha ezt úgy értik, hogy azokból az emberekből van kevés, akik bagó fizetésért sokat akarnak dolgozni, aki nem törődik a jövőjével, és minden szembe jövő munkát elvállal. Igen akkor tényleg munkaerőhiány van!

Hangsúlyozom, ez a cikk a cégek többségére vonatkozik, vannak innovatív, és korral haladó vállalatok, amiről példát vehet a többi vállalat.

Másik oldala, hogy mindenki személyesen felelős a saját sorsáért, és mielőtt másokat okolnál a jelenlegi helyzetedért, előbb vizsgáld meg, hogy te mindent megtettél-e a sikeres munkahely érdekében.

Egy biztos, hogy mindig legyen nyitva a szemünk, és rugalmasan reagáljunk és alkalmazkodjunk ebben a gyorsan változó gazdaság helyzetben!

Mindenkinek sok sikert kívánok ehhez!

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Facebook oldalamhoz, légy követője blogomnak, és Életvezetésért keress az alábbi elérhetőségeken!

Simon István, Life és Business Coach

https://www.facebook.com/simonprocoach

https://www.simonprocoach.blog.hu

simonprocoach@gmail.com

Skype: Simonprocoach