Sokáig gondolkodtam, hogy írjak-e erről a témáról ismét, de úgy érzem, még mindig érdemes újra és újra elővenni, mert a kapcsolatokban fellelhető zűrzavar egyre nagyobb és nagyobb méreteket ölt. Egyszerűen érdekel, hogy mi zajlik, milyen irányba megyünk, mire lehet számítani ezen a fronton. Megosztó lesz, és elég kommentigényes, de vállalom…semmi veszteni valóm nincs. Amelyik nő magára veszi, ott van keresnivalója a mondandómnak.

33 éves férfi vagyok, nem ez nem az a cikk, ami már egyszer lekaszálta a világhálót, hogy sok pénzem van, sikeres vagyok, és nem kapok olyan nőt, aki nem a pénzért van velem…

Saját szemszögemből írom meg a gondolataimat, hagyományos férfinak tartom magam, a maradék középosztály rétegéből, klasszikus családból, és hasonszőrű barátokkal, akik vidékről költöztek fel Budapestre, és akiknek tapasztalatai hasonlóak, mint az enyém a nők terén. Egyikünk sem multimilliomos, hiszünk az emberi értékekben, és hasonlóan gondolkodó hölgyet keresünk magunknak. Véleményem szerint a férfiak többségét képviselem a következő gondolatokban.

Kezdjük az elején, mit értek NŐ és FÉRFI alatt. Nemtől függetlenül egy felnőtt embert, aki vállalja a felelősséget tetteiért, tudja mit és kit akar, és folyamatosan dolgozik az érzelmi intelligencia fejlesztésén, hogy kapcsolatait emberi módon tudja kezelni, legyen szó annak belekezdéséről, fenntartásáról vagy befejezéséről. Induljunk ki ebből.

Mi szükséges egy működőképes, klasszikus kapcsolathoz? Nyilvánvalóan egy NŐ és egy FÉRFI!

Eddig a képlet elég egyszerű és magától értetődő, de akkor hol a probléma?

Nem mondok nagy titkot, rengeteg helyen lehet hiba, de amit ebben a cikkben ki szeretnék emelni, azok a drága jó elvárások, a kapcsolat lappangó gyilkosa, ha egyáltalán a kapcsolat elkezdődik.

Nézzük a női elvárásokat először, tényleg a teljesség igénye nélkül!

Okos, művelt/ sportos, izmos, jóképű/ legyen jól fizető állása, karriere / humoros, de bizonyos helyzetekben komoly/ nem bulizik, nem cigizik / szeret moziba, színházba járni, sétálni, nyelveket tanulni, utazgatni a nagy világban/ romantikus/ tud főzni / pénz: tehát van-e annyi pénze, hogy utazgassunk, ellásson egy családot, az a bizonyos biztonság / magasabb mint a nő /tapintatos, együtt érző, figyelmes / jó az ágyban / családcentrikus, gyerekszerető / kedvelje a kutyámat, macskámat / fogadjon el olyannak amilyen/  és ezt bármeddig lehetne sorolni, mindig újabb és újabb dolgok kerülnek elő… 

Ismerős? Mint egy bevásárlólista, és mindennek bele kell kerülnie a kosárba, különben bele sem kezdjünk, mert ott ette meg a fene az egészet. És hogy mire világít rá egy ilyen lista? Hát persze arra, hogy mi hiányzik! Mi férfiak pedig hallgatjuk, hogy miben nem voltunk jók, de azt ritkábban, hogy mi működött. Hiába, ilyen az agyunk működése, azt nézzük mi hiányzik, milyen igényünk nem teljesült, és háttérben marad, hogy mi az, amink van, mik azok a tulajdonságok, amik viszont jó társsá tehetik partnerünket. A fókusz rossz helyen van. 

Persze sok nőt ez nem érdekel, hiszen úgyis fantasztikusan nézek ki, fiatal vagyok, tudom kit akarok, és meg is találom, akinél a lista minden tételét ki tudom pipálni, érzem, hogy megtalálom. És telnek az évek, 20-as aztán 30-as éveiket taposó nők nyomkodják szét a tindert, meg az összes társkeresőt évekig, és vagy belátják vagy nem, amit rajtuk kívül mindenki lát, és most jól figyelj: NINCS OLYAN PASI, AKI MINDEN PONTNAK MEGFELELNE, és most jön a még nagyobb titok, TE SEM VAGY TÖKÉLETES, de tudom, téged így kell elfogadni, ahogy vagy, ez a csomag része, akkor te miért nem vagy képes elfogadni a másikat a hibáival együtt. Ebben a reklámok üzente tökéletes világban nincs helye hibáknak. Még ha lenne is pár ilyen csúcs alfa férfi, annyi biztos nincs, mint ahány nő akar ilyen fehér hollót, szimpla matek. 

Kedves Hölgyeim a kérdéseim felétek:

• Ezek a ti elvárásaitok, vagy a gyönyörű tudatossággal felépített fogyasztói társadalom által felpumpált ego erőlteti rátok? Tényleg ezt akarjátok?
• Érzelmek vagy külsőségek? Létezik a kettő közti arany középút?
• Van saját listád? Milyen hosszú az a lista? Melyik elvárás szerepel nagyobb súllyal?
• Kell-e egyáltalán lista?
• Reálisak az elvárások???
• Tényleg a listán való pipálgatástól lesztek boldogok?

És hogy ezt miért fontos?

Mert a nők választanak, kár ezen bármit is tagadni. Ők a fogadó fél, mi férfiak, akik próbálkozunk, de mindig a nő dönti el, hogy beenged-e a saját életébe vagy sem. Mi férfiak annyi nőt ostromlunk, mint ahány férfi egy nőt próbál meghódítani (ha lehet ilyen kifejezéssel élni a mai világban). De normális esetben, végső soron a nő dönti el, hogy egy kapcsolat elkezdődik vagy sem. Ha fordítva lenne, nos az nem a helyes irány, a nő hódítja meg a férfit kezdetű story végkifejlete, remélem nem szorul magyarázatra…

Nézzünk pár sarkalatos, buktató pontot a kapcsolat különböző fázisaiban!

Külsőségek- „Mutasd, osszad, hadd irigykedjen mindenki”

Teljes zűrzavart látok a női fejekben. Belső feszültséget, egy folyamatos belső harcot, hogy ragaszkodjak az elvárásokhoz, vagy engedjek helyet az érzelmeknek egy olyan férfi esetében, aki nem teljesíti minden elvárási pontomat. A nők alapvetően érzelmi alapú döntéseket hoznak vagy hoztak, de nekem és sok férfi társamnak az a tapasztalatom, hogy iszonyatosan bekeményedtek az utóbbi években, és hideg, gyors döntésekkel zárnak le kapcsolatokat, hogy a pasiknak idejük sincs reagálni. Kész, pont, nem felelsz meg az elvárásaimnak, lezárlak, úgyis ott liheg a nyakamban 10-20 másik a messengeren, tinderen, a munkahelyen. Majd a következő megadja nekem, amit megérdemlek, mert én mindent megérdemlek az élettől, nekem a legjobb kell, nehogy már. Anyu is megmondta, a barátnők is, a reklámok is („mert megérdemlem”) különben nekik is olyan sportos, izmos palijuk van, nagy kocsival nagy házzal, luxus nyaralásokkal, és majd egy pompás esküvővel. Ez az igazi boldogság, ez az élet. Nekem nincs időm kivárni, míg a jelenleginek felfut az élete, mindent azonnal akarok, hogy legyek így boldog, és különben is addig mit tegyek ki Instára, Face-re, a balatonakarattyai nyaralástól, egyik ismerősöm sem dob hátast, akit iriggyé akarok tenni…. Ismerős?

A külsőségek szerepe rettenetesen megnőtt a fogyasztói társadalom térhódításával, és az ezt okozó EGO-ról nem is beszélve. Virítani, mutatni a pénzt, csillogást, hogy milyen esze veszett jól érzem magam. Ehhez persze egy olyan férfi is kell, aki partner tud lenni, vagy rosszabb esetben, aki az egészet finanszírozni is tudja. Rossz látni az egészet, ahogy emberek vergődnek, vért izzadnak, hogy mutassa a tökéletes életét, közben a közelebb álló ismerősök nagyon jól tudják, hogy mennyire szenved, és mennyire ki van éhezve a szeretetre, még akkor is, ha épp valaki mellett él. Aki jól érzi magát, és összeforr a jelen eseményével, annak eszébe sem jut megosztani bármit is ezeken a fantasztikus „közösségépítő” alkalmazások felületén.

A fizikai külsőségek jócskán szerepelnek a listán, mint elvárás. Nem mondom a férfiaknak is fontos, hogy csinos, szemre való nővel legyenek, e nélkül nem működik kapcsolat, kívánnod kell a másikat. Kémia nélkül semmi sincs, de tényleg olyan palit akarsz, mint amit a reklámokban látsz, vagy össze vagy zavarodva, ha egy pocakos jó kedélyű pasi jön be neked, mert ő nem az, akit először elképzeltél?!

Pénz-„Nekem biztonság kell!”

Budapesten élve azt tapasztalom (vidéken sem hinném, hogy más lenne a helyzet), hogy a nők többségénél a pénz jön elő leggyakrabban a biztonság álruhájába öltöztetve, bármennyire is tagadják, és igen tudom, hogy most rengeteg női olvasó felhördül, hogy ez nem igaz, én sem vagyok ilyen, micsoda szexista duma ez. Tudom hölgyeim, persze nem, de azért nem árt, ha van mit a tejbe aprítani a kedves Úriembernek, és azért idővel, ha jön a gyerek, meg nőnek az igények, akkor azt is tudja finanszírozni, különben, hogy tervezzek ezzel az emberrel. Ugye? De mit is jelent az a bizonyos biztonság? Hogy legyen annyi pénze, hogy elvigyen évi 3-4 nyaralásra, vagy teremtsen egy átlagos normális életet, amiben jó esetben felneveltek 1-2 gyereket? Mi a helyzet a csapatmunkával, a közös terhek vállalásával?

Akármennyire fáj kimondanom, leírnom, de ha ma egy pasinak nincs sok pénze, rengeteg potenciális nőjelölttel való ismerkedéstől elesik, vagy nagyon gyorsan elvérzik a kapcsolat hajnalán, amikor kiderül mennyi az annyi. Kár szépíteni a dolgot, Budapesten ennek a szerepe véleményem szerint jóval nagyobb, úton-útfélen ezeket a storykat hallom férfi társaimtól. Anyagias világ-anyagias értékrend, és itt vannak bőven olyan pénzbeli magasságok, amitől könnyen vérszemet kaphatnak az elégedetlenebbek. Érzelmek? Talán majd utána. Tessék csak elmenni pár sznob szórakozóhelyre, ahol a 2-3000 Ft-os koktélokat szürcsölgető próbababa testű és drága autók slusszkulcsait pörgető menő férfi próbálja elhitetni egymással, hogy a felszínes, anyagias villogás majd boldoggá teszik őket egy életre.

De tényleg ez tesz boldoggá? Élvezted-e már olyan férfi társaságát, aki nem a felső tízezer tagja, vagy unatkoztál már olyan pasi mellett, aki folyamatosan a vagyonával kérkedett egy randin?! Csak érdemes nézni a forgalom résztvevőit Budapesten, hány fancsali képű nőt láttam már luxus autók anyós ülésein nyomkodni a technikai világ legújabb telefoncsodáját, miközben már két szót nem tud váltani a „nagy Ő”-vel. Persze tudom, olyan kell, akinek pénze is van, és szórakoztató is. Millió ilyen szaladgál az utcákon, nem is értem, hol van a probléma.

Programok-„Szórakoztass, unatkozom!”

A nők imádnak szórakozni, és hogy szórakoztassák őket. Ezzel nincs is semmi gond, de hogy túlzásba esnek sokszor, ebben is biztos vagyok. A generációm női képviselőinek élete sokszor másról sem szól, mint az élmények halmozása, végeláthatatlan hajszolása, külföldi utazások tömkelege, mindennapi kávézások, sütizések exkluzívabb vagy gagyi, de drágább helyeken, mint ha folyamatosan a Szex és New York   sorozat részeiben élnének. A pasik miért nem akarják ezt az életmódot?! Mert egyszerűen leszarjuk, és mert nem értjük, miért kell kifizetni napi szinten két kávéért 3000 Ft-ot, és mert tudjuk, ha most elszórjuk az összes pénzünket, utána miből teremtjük meg egy kiegyensúlyozott élet alapjait. Senki ne csodálkozzon, ha ez a fajta életfelfogás idegesít egy férfit.

Erősen kétlem, hogy az insta-ra, face-re feltöltött egzotikus utazások képeinek többségét ne a nők töltsék fel, és ne ők találták volna ki ezeket a kicsit sem költségmentes programokat. Ha van rá pénz, és a havi kereseted kis részét emésztik ezek fel, miért ne utaznátok? Teljesen egyet is értenék, ha nem tudnám, hogy hány fiatal emészti fel a fizetése 100 %-át hónapról- hónapra, hiába keresnek sok pénzt, ez elillan, mint a kámfor. Hisz most kell élni, fiatalon, aztán majd lesz valahogy. A majd lesz valahogy pedig nem tudom miből lesz finanszírozva, miből lesz lakás, ház, autó, esetleg 2-3 gyerek. De a közös élet alapjainak megteremtése mégis hogyan és miként lesz megteremtve, ha már most ilyen költekezési szokásokkal, és felfogással rendelkezel? Vagy ez ilyenkor már a pasi dolga?! És ha igen, melyik pasié a mostanié, vagy majd a sokadiké?

Te mit teszel bele a közösbe?! Adni-kapni avagy „Minden sikeres férfi mögött áll egy nő így vagy úgy”

A legtöbb normális férfi társra vágyik az életében. Társra, akivel megoszthatja a problémáit, hogy érezze, áll mögötte valaki a bajban, akivel közös megoldásokat találhat, és akinek szintén segíthet fordított helyzetben. Társra, akivel közösen építhet fel egy életet, mind a tervezést, szervezést tekintve, mind az anyagi terheket megosztva. Mert miután lehull a randikon felépített hamis lepel, és meglátod pár hét után valakinek az igazi arcát, amikor a kendőzetlen énje kerül előtérbe, a problémák, a gátlások, elfojtások, akkor jön a kapcsolatba tett igazi munka jelentősége.

De akkor miért érzem azt én és sok férfitársam, hogy a melóból nem, csak a szórakozásból akarják a nők kivenni a részüket? A legkisebb problémák előbukkanásakor is már érzem a megrendülést a hölgyekben, arra már nem is merek gondolni, mi lenne egy komolyabb nehézség felmerülésekor. Személyesen hallottam rengeteg storyt, amikor a nő lelécelt, elvált, mikor már nem úgy ment a szekér, mint amikor megismerkedtek. Persze itt is előjön, hogy a férfi ilyenkor a probléma megoldására fókuszál, kevesebb figyelmet fordítva egy nőre, akit már rengetegen szívesen vigasztalnának, hisz ma már kikerülhetetlen, hogy ne próbálkozzanak náluk a férfiak a különböző alkalmazásokon keresztül. Türelem, kitartás, elkötelezettség? Az túl melós, én többet érdemlek, ugye?

Egy jól működő kapcsolat közös munka eredménye, ha az egyik vagy másik nem tesz bele energiát, teljesen mindegy ki az, mind a két fél pórul jár. A nagy elvárások pedig azt eredményezik, hogy megnézi, hogy tudja-e nyújtani a másik az általa kívánt rövid vagy hosszú bevásárlólista minden kis apró részletét, anélkül, hogy önvizsgálatot tartana, hogy megadja-e a másiknak, amire ő vágyna, ha egyáltalán eljut arra a pontra, hogy érdekelje. A nagybetűs EGO-val megáldott embereket aligha.

„Minden sikeres férfi mögött áll egy nő” előbb vagy utóbb, illetve állt egy nő a régi időkben, aki folyamatosan támogatta, hogy sikeressé váljon. Most minden sikeres férfi mögé be akar állni nem egy, hanem nagyon sok nő, legyen az házas, kapcsolatban lévő vagy egyedülálló.

Utószó- „A remény hal meg utoljára”

Természetesen tudom, hogy vannak normális, rendes nők, de számuk olyan rohamosan csökken, hogy már egyre kevesebb esélyt látok rá, hogy sok férfitársammal találkozzunk velük. A felületes divat és reklámvilágból érkező hatások összezavarják és irányítják őket, és sokszor maguk sem tudják, mit akarnak vagy mi teszi őket igazán boldoggá. És ha a fejekben nincs rendben az elképzelés, jöhet bármilyen pasi az életükbe, nem fogja tudni róla, hogy ő kell-e neki vagy sem. És tisztában vagyok vele, hogy hasonlóan sok jövőkép nélküli, kapcsolatra alkalmatlan pasi van, de valahol kell lennie aranyközépútnak.

Ja igen, el is felejtettem a férfiak igényeit, ha a cikk végén még érdekli a lelkes női olvasókat: Csinos, jó kisugárzású, házias, rendes, kedves, normális emberi értékrendet követő, kívánja a szexet. Elég egyszerűek vagyunk meg kell, hogy mondjam, nekünk bőven elég lenne ez is.

És hogy ilyen felfogással, kapcsolatokkal miért nem születik elég gyerek ma Magyarországon, vagy az a kevés megszületett gyerek majd milyen mintákat fog látni a szülőktől, hát azt hiszem ez a téma megérdemelne egy külön cikket…

Várok egy hasonló témájú cikket egy NŐ-től, szívesen elolvasnám, hogy milyen a másik oldal. A kivételeknek pedig üzenem, jelentkezzenek, és ígérem írok egy cikket a saját happy end storymmal! Alig várom!

Üdvözlettel,

Egy normális, átlagos FÉRFI